Remélem ez is elnyeri a tetszésetek! :))
Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom és a nevemen szólítgat.
-Jade, Jade!-szólongatott.
Én lassan kinyitottam a szemem, és szembe találtam magam Harry-vel. Mit keres itt már megint?
-Te mit keresel it?-ültem fel gyorsan az ágyamban. -Hogy jutottál be?-kérdeztem idegesen.
-Nyugi!-tette maga elé kezeit.-Be másztam az ablakon.-mosolygott, az ablak fel mutatva.
Kicsit elmosolyodtam, azon amit tett, de aztán eszembe jutott a tegnapi eset és egyből abba hagytam.
-Mi a baj?-kérdezte az előbbi hirtelen érzelem változásom miatt.
-Még kérdezed?-döbbentem le.
-Nézd! Én......csak....ez bonyolult.
-Mégis mi? Az hogy sose szerettél? Nem ez nem olyan bonyolult. Megértettem én nyugodj meg!-mondtam cinikusan.
-Én jnkhsdfk!-mormogott, de alig lehetett érteni.
-Mond már értelmesen!-emeltem fel a hangom, mint egy anyuka a gyerekének, mikor az nem csinál jól valamit.
-Én szeretlek!-kiabálta most már, és fel is állt.
-Mi?-kérdeztem, mert teljesen össze voltam zavarodva.
-Én szeretlek Jade! Érted?-nézett rám.
-De akkor tegnap...-de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Tegnap....azt csak...azt csak....
-Igen?-néztem rá.
-Azt csak Taylor miatt mondtam.-vallotta be és lehajtotta a fejét.
-És akkor most mi lesz?-kérdeztem egy fokkal nyugodtabban.
-Fogalmam sincs.-ült le az ágyra és arcát a tenyerébe temette.
Én oda mentem és megsimogattam a hátát. Ő felém fordult, és hirtelen megölelt.
-Én....nem akarom tovább titkolni.....-suttogta a nyakamba.
-Muszáj!-mondtam szomorúan.
Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ne sírj!-mondta, majd letörölte.
-Csak........szeretlek Harry!-mosolyogtam, majd hozzá bújtam. Annyira rég vártam már erre. Azt hittem már sosem bújhatok többé hozzá, és nem érezhetem azt a csodás illatát. Istenem de szeretem.
-Jade!-szólalt meg.
-Igen?-kérdeztem, de nem mozdultam.
-Én sajnálom!-mondta.
-Mégis mit?-ültem fel.
-Azt amit tettem. Hogy egy szó nélkül elhagytalak. De ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltam rád. Sőt. Mindig csak te jártál az eszembe.
-És Taylor?-néztem a szemébe.
-Azt hittem ha megpróbálom valaki mással, akkor el tudlak felejteni, de....nem ment.
Én csak mosolyogtam, majd megcsókoltam.
Egyből vissza csókolt, majd megharapta gyengéden az alsó ajkam a bejutásért amit én egyből meg is adtam neki, hisz már nagyon vártam ezt a percet.
Az ölébe másztam, majd göndör fürtjei közé túrtam, ő pedig a hátam simogatta.
Nem sokkal később levegő hiánya miatt szétváltak ajkaink. Ezután mind a ketten csak vigyorogtunk.
-És mi lesz Taylor-al?-kérdeztem.
-Szakítok vele.-mondta egyszerűen.
-Figyelj nekem jobb ötletem van.-vigyorogtam.-Szereted őt? De őszintén.
-Nem.-rázta meg a fejét.- Idegesítő, tenyérbe mászó, és csak azért van velem, mert most mi nagyobb sztárok vagyunk mint ő. És hogy legyen megint hírneve.-magyarázta el nekem.
-Mekkora egy....-de nem hagyta, hogy befejezzem, mert egy csókkal el halgattatott.
Én csak mosolyogtam tettén.
-Akkor csináljuk azt, hogy nem szakítasz vele, hanem megleckéztetjük.
-Mit tervezel?-vigyorgott.
-Tegyünk úgy mint a leges legjobb barátok. Tehát mindig engem választasz minden hülye játéknál, amit Louis kitalál, akkor sok időt töltünk együtt, sokat röhögünk...de ez majd jönni fog, csak csináld azt amit én.-vigyorogtam ördögien.
-De kis alávaló vagy!-puszilt meg Harry.
-Na most mennyünk ki, azzal hogy kibékültünk, de persze csak mint barátok.-kacsintottam.
Felemelte a kezét jelezve, hogy csapjak bele. Belecsaptam, de ő hirtelen össze fűzte ujjainkat, majd hanyatt feküdt, én pedig mivel az ölébe ültem, felé magasodtam és megint csókcsatába kezdtünk.
-Most már induljunk!-mosolyogtam bele a csókunkba.
-Oké!-mosolygott ő is.
Elindultunk kifelé.
Lementünk a nappaliba, ahol Perrie, Zayn, Taylor és Niall, Eleanor és Louis volt.
-A többiek?-kérdeztem.
-Liam meg Danielle, vásárolni mentek, Jesy még alszik, Anne meg a konyhában.-magyarázta Perrie.
-És veletek mi van?-kérdezte Niall.
-Kibékültünk!-mosolygott Harry, majd rám nézett és alig észre vehetően kacsintott egyet.
-Tényleg?-ugrott fel Perrie.
-De csak mint barátok.-mondtam mosolyogva, de legbelül tomboltam a boldogságtól. Szinte szétrobbantam.
-Ohhh....-ült vissza Perrie.
-Harry!-szólalt meg a kis kedvencem.
-Igen?-kérdezte idegesen.
-Elmegyünk vásárolni?-vinnyogott.
-Sajnálom, de már megígértem Jade-nek, hogy elviszem vásárolni. Majd máskor!-mondta.
-Gyere mennyünk!-húztam magam után.
-Elmentünk vásárolni!-kiabáltam, majd én a táskám, Harry pedig a kocsikulcsot felkapva rohantunk ki, nevetve. Nevettünk azon, hogy Taylor milyen fejet vágott, meg hogy végre megint boldogok lehetünk együtt. Ez életem legszebb napja.
-Hölgyem!-nyitotta ki nekem az ajtót Harry.
-Köszönöm uram!-pukedliztem, de a végét mind a ketten elröhögtük.
A kocsit megkerülve ő is beszállt.
-Jézusom!-kiáltottam fel.
-Mi a baj?-láttam rajta, hogy megijedt.
-Jack!-mondtam.
-Az ki?-nézett Harry.
-A "pasim"-mutattam nyuszi fület.
Ő erre......
-Az ki?-nézett Harry.
-A "pasim"-mutattam nyuszi fület.
Ő erre......
